A szexuális orientációról

Engem már kezd idegesíteni a másságot kifejező sok betű. LMBT? Vagy Q is? Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, vagy még ennél is rejtélyesebb? Mindehhez jöhet még az A, azaz aszexuális (ez lehet talán a szivárványban a láthatatlan árnyalat), és ki tudja, még mi. Olykor ezeket szexuális kisebbségként is említik, de hát sokféle kisebbség van, és az lenne jó, ha ezeket még kisebbségnek sem tekintenék, csak egyszerű tulajdonságnak, mint a hajszín, a bőrszín vagy a testalkat. Ahogy nem kell tüntetniük a jogaikért a kövéreknek, a balkezeseknek, a botfülűeknek vagy a hadaróknak, azt szeretném, ha velünk sem foglalkoznának. A nemi identitás kiderítése ugyanolyan értékmentes érdeklődés lehetne, mint hogy „do you speak English?” vagy „melyik busz megy Budára?” 

Persze megkönnyítené a hasonlók egymásra találását, ha mindenféle megkülönböztető jeleket viselnénk, hogy ne kelljen annyit magyarázkodni, de a többség (aki ilyen vagy olyan szempontból többségnek gondolja magát) ezt ellenségesen fogadná („még dicsekednek is vele”). Nincs mit tenni, ki kell várni, míg az emberek elfogadóvá válnak. Vagy leszoknak a szexről. (Nem tudom, melyik következik be előbb.)

 

A magyarság rétegei

 

Akik előszeretettel nyilatkoznak a magyar nép nevében, nem veszik figyelembe, hogy nem egyféle magyar van. Vannak először is a (németesen szólva) „kultúrmagyarok”, akik olvasták a legnagyobb költőinket, íróinkat, zeneszerzőinket, idézni tudnak Petőfitől, Vörösmartytól, Arany Jánostól, József Attilától,  el tudnak énekelni néhány  magyar népdalt, ismerik történelmünk néhány sorsfordító eseményét. A másik végletet az alja- vagy „bunkómagyarok” képviselik, ezek lenézik a többi népet, rasszista szólamokat skandálnak a focimeccseken, szétverik a metrószerelvényeket, gyűlölik a háborúk elől menekülőket és a szexuális kisebbség tagjait, esetlegesen arra is büszkék, hogy mi magyarok tartottunk ki a legtovább Hitler mellett – és hasonlók. A két véglet között vannak az ”átlagmagyarok”, akik csak dolgoznak, és fenntartják a demográfiai folyamatosságot, élik a maguk életét.

Érdemes lenne egyszer egy reprezentatív felmérést tartani (mondjuk, egy 10-20 ezres mintán, a soron következő népszámláláshoz kapcsolva), hogy meg lehessen állapítani, melyik réteg milyen súllyal van jelen. Hogy láthassuk szömtünkkel, kik vogymuk.