Ösztön-e a nemi ösztön?

A fajfenntartási ösztön az egyik alapvető ösztön. Ha
ez nem lenne, kipusztulnának a fajok, ez tehát nem
kérdés.

A kérdés az, hogy az emberi szexualitást mennyire a
fajfenntartó ösztön determinálja.

A serdülés időszakában buzogni kezdenek a nemi
hormonok, ilyenkor a fiúk és lányok keresik egymás
társaságát. Ha nem lenne civilizáció, ilyenkor vadul
egymásnak esnének. Igaz, hogy nem válogatás nélkül.
Nagyon is számít, hogy ki tetszik a másik nemből.
Igyekszünk arra, hogy vele kerüljünk össze. (Persze
ha nincs választási lehetőségünk, akkor elfogadjuk
azt is, aki éppen akad.)

A szocializáció folyamata igyekszik kordában tartani ezt
az ösztönt, előírja, hogy ki kivel, mikortól, milyen
feltételekkel és milyen körülmények között. Kötelező az
udvarlás, és a szülők véleménye is sokat nyom a latban.
A modern korban további korlátozást jelent, hogy egy
fiatal előbb tanuljon, és csak utána alapítson családot.
Biológiailag 15-16 évesen a legérettebb a nő az anyaságra,
de szociálisan csak 18-20 éves korától, és akkor is csak
úgy, ha anyagilag is gondoskodni tudnak a gyermekről.

Ez a hormonális aktivitás nem tart túl sokáig, a férfiaknál
30-35 éves korban már elenyésző. Akkor viszont miért
ragaszkodunk hozzá - életünk végéig?

Különösebb előtanulmányok nélkül úgy vélem: az ember
szexuális magatartását ezután már a megszokás, illetve
a megtanult örömszerzési vágy irányítja. Mint ahogy
nehezen lehet leszokni a dohányzásról (ami ösztönnek
igazán nem nevezhető), ugyanúgy rabjai maradunk a szexnek.
Tetszik, mint a csokoládé vagy a sör - ezért csináljuk.

Nem véletlen, hogy a szexuális kielégülés előtt fel kell
izgatnunk magunkat. A kielégülés az erre az izgatásra
bekövetkező megkönnyebbülés. Ugyanez volt a tubákolás
esetében. Irritálták az orrukat, majd jót tüsszentettek.
Ha nincs tubák, nincs tüsszentés.

Az öregséggel a szexuális kedv is csökken. 50-60 éven
felül már ez sem ízlik annyira. Különösen a férfiak számára
egyre nagyobb fáradsággal jár. Miért nem hagyják abba? A
megszokáson kívül valamiféle büszkeség, kivagyiság is
közrejátszhat ebben. Hogy akinek nem megy, az csökkent
értékű. Az impotencia tőlünk független egészségi állapot,
mégis sértésnek számít, ha valakit impotensnek neveznek.
(A nők kevésbé érzik meg az idő múlását, idősebb korban
is ugyanolyan jól esik, jól esne nekik a szex, csak már
kevesebben kívánják meg őket.) A túlzott szexualitású férfiak
között magasabb az erőszakos bűncselekményt elkövetők aránya.
De ez sem feltétlenül a hormonok miatt van: az alkoholisták és
a kábítószer-élvezők között is több a bűnöző. Aki megtanulta,
hogy mások kárára növelje a saját élvezetét, az akkor is erőszakos
marad, ha történetesen kiherélik. (Igaz, a kiheréltség ténye magában
is csökkentheti a magabiztosságot.)

Nem vonom kétségbe, hogy az aktív szexuális élet segíthet
fiatalnak maradni. Az öregkor több nyavalyáján is enyhíthet
a folytatólagos nemi élet, vagy legalább is a nemi hormonok
mesterséges bevitele. Ez azonban a természet szempontjából
már egy be nem tervezett ráadás, és semmilyen garancia nincs
arra, hogy a folytatólagos nemi aktivitásunknak bármiféle
társadalmi haszna is lenne.

Azok a férfiak és nők, akik régen abbahagyták (vagy el sem
kezdték) a nemi életet, szintén sokáig élhetnek. A pápák
többnyire magas kort érnek meg, és a 90 éves öregasszonyok
sem a szexnek köszönhetik hosszú életüket.

Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a szex nem
ösztön, hanem a fajfenntartási ösztönre kulturálisan ráépült
puszta szórakozás. Emberi találmány, amit lehet választani
és lehet nem választani, lehet folytatni és lehet abbahagyni,
attól függően, hogy mennyi örömet vagy mennyi gondot okoz.
Ha olyan ösztön lenne, mint az önfenntartási ösztön (a
táplálkozás, a pihenés), nem tudnánk lemondani róla.

A szexnek az emberi kapcsolatokban, a szeret fenntartásában
van jelentősége, de nem érdemes öncéllá tenni. A "szexi"
dolgok kultusza pedig már a marketing témakörébe tartozik.
A divatot nem csak a ruházatban vagy a hajviseletben lehet
befolyásolni, hanem a párválasztásban is. Egyes filmeknek
nagy szerepe lehet abban, hogy kit, milyen típusú férfit
vagy nőt tartunk szépnek. És minél erősebb ez a befolyásolás,
annál nehezebben vesszük észre a személyes értékeket - ami
pedig sokkal többet számít a hosszú távú együttélés során.

Escape Artist

Élet - halál

Egy görög költő, Arkhiász, egy népes római társaság előtt elszavalta egyik epigrammáját (i.e. 80 körül):

"Helyesen teszik a trákok, midőn gyászolják
A csecsemőt születése pillanatán.
Akkor is helyesen cselekszenek, amikor a halál
Elragad egy halandót, s ők örvendeznek.
Miért is ne? Az élet kelyhéből keserű az ivás;
És csak a halálból fakad igaz megnyugvás."

Erről eszembe jutott, mennyire nem vágyom arra, hogy fiatal legyek, és mennyire vágyom arra, hogy akkor haljak meg, amikor még emberhez méltó életet élhetek. Nem arról van szó, hogy hiába éltem volna, hiszen én is, mint bárki más, valamit alkottunk, létrehoztunk életünk folyamán, amivel gazdagítottuk a ... mit is? Mindenki mást.

Egy kicsit ezzel van összefüggésben az a beszélgetés-részlet is (ugyanezen alkalommal), amikor Lucullus azon kesergett, hogy "Milyen mulandók és megfoghatatlanok az élet örömei, és milyen tartós és szilárd a fájdalom, a keserűség, a csalódottság és a veszteség!" Mondta ezt abból az apropóból, hogy tábornokként Sulla akart lenni, aki megmentette Athént, pedig kifoszthatta és porig rombolhatta volna, mégis a Korinthoszt elpusztító Mummiusszá vált, mikor seregei - iszonyú kegyetlenségek közepette - felégették a civilizáció egyik legkeletibb városát, Asziszoszt, mert Lucullus képtelen volt visszatartani katonáit.

És sokan meg vannak győződve arról, hogy minden előre megjósolható, kiolvasható bizonyos jelekből, a csillagok állásából stb., és a véletlen semmilyen szerepet nem játszik az ember életében.

Nem hiszem.

Ipszilon  

(Új téma, eredetileg megjegyzésként: 2011. október 22. 21:46)

Értelmiség és értelmesség

Sok diplomával rendelkező ismerősöm van, és gyakran
megdöbbenek a kulturálatlanságukon. Van, aki nem tud
helyesen írni, van, aki bizonyítatlan eszméket hirdet
szenvedélyesen, és van, aki a más etnikumú embertársait lenézi.

Ők mind diplomát kaptak, ami igazolja, hogy átestek
egy bizonyos mennyiségű és minőségű felsőfokú képzésen,
mégis hiányzik valami. Feltehetőleg nem a műveltségükből,
hanem a mentalitásukból.

Már akkor kisiklik a képzés, amikor a gimnáziumi éveket
lezáró vizsgát, az érettségit letesszük. Képzettek vagyunk
ugyan (középfokon), de egyáltalán nem vagyunk még érettek.
És sokan az egyetem, sőt a doktori képzés során sem válnak
igazán éretté.

Ahhoz, hogy igazán értelmesek legyünk, felül kell emelkednünk
a saját nézőpontunkon, és olyannak kell látnunk a valóságot,
amilyen. Vagy ha erre nem is vagyunk képesek, legalább az
erre vonatkozó szándéknak meg kell lennie. Aki értelmes, az
nem lehet szemellenzős, és nem lehet részrehajló, semmilyen
értelemben. Másokat becsaphat (valamilyen hagyományos "játék"
keretében, mint amilyen a kereskedés vagy a politika), de
önmagát nem szabad becsapnia. És azt is tudnia kell, hogy
akit megsértett, azt egyben a haragosává is tette (a becsapott
vásárló nem jön vissza, a becsapott választópolgár legközelebb
nem rá szavaz stb.) - ez pedig a saját hosszú távú érdekei
ellen is hat.

Az értelmes ember ésszerűen dolgozza fel az információt,
barátságokat köt, együttműködik mindenkivel - a kölcsönös
előnyök alapján. A politikában realista és kiegyensúlyozott,
bátor, de nem radikális. A pénzügyekben megfontolt, nem
hagyja, hogy a reklámok irányítsák. A másik nemmel való
kapcsolatát is a kölcsönösség, egymás megbecsülése irányítja.
Az értelmes ember nem sértődik meg és nem kéri ki magának,
hanem tanul a kritikából, az igaztalan vádakat pedig nem
veszi komolyan. Az értelmes ember kíváncsi, képezi magát, de
nem nézi le azokat, akiknek nincs diplomájuk. Tudja, hogy a
képzettség nagy mértékben szerencse dolga, és semmiféle képzés
nem pótolja a józan észt, a reális világban való ügyes eligazodást.
Minden ember tud valamit, amit más nem (ez egyszerűen az eltérő
élettapasztalatokból következik). Ezért nincs okunk, hogy
bárkiről azt gondoljuk, hogy kisebb nálunk.

Én ilyennek látom az értelmes embert. Ha láttok ilyet,
hozzatok össze vele! A nem értelmes értelmiségiektől meg
óvjon az ég!

Escape Artist

Névtelenség - minek?

Attól félek, hogy névtelenül majd mindenki
baromságokat ír. A különböző blogokon eddig
is olvashattunk egy csomó trágár és
rosszindulatú hozzászólást. Szép eszmecsere
lesz ebből!

Szkeptikus

Nyitó üzenet

Kedves eszmecserélő társaim!

Ezt a blogot a szabad eszmecsere előmozdítása érdekében hoztam létre.
Mindenki kifejtheti a véleményét mindenről. A hozzászólások azonnal
felkerülnek, de utólag eltávolítok minden olyan hozzászólást, amely:

* ellenségeskedést szül

* általános erkölcsi elveket sért

* kereskedelmi célú reklám (spam stb.)

Mivel a moderálás utólagos, az itt megjelenő legfrissebb írások színvonaláért
nem vállalok felelősséget.

Hogy minél szabadabban kifejthessük a véleményünket, ajánlatos álneves,
a valódi személyt nem kiadó e-mail címmel bejelentkezni, illetve a legördülő
"profil"-menüben a "Névtelen" opciót választani. Ettől függetlenül minden
bejegyzést alá kell írni.

Ha új témát ajánlotok, azt is megjegyzésként küldjétek fel, jelezve a kívánt
tárgymegjelölést. Én a hozzászólások közül ki tudom emelni, és a megadott
álneves szerzőség alatt külön vitaindítóként tudom kezelni.

A blog webcíme:
http://eszme-csere.blogspot.com

Vidám és felszabadult eszmecserét kívánok!

A blog-szerkesztő