Női taktika, férfi taktika

Egy hölgyismerősöm kritikai megjegyzések közepette a kezembe adta Esther Vilar "A férfi joga két nőre" címen lefordított könyvecskéjét. A cím félrevezető, és nem zárom ki, hogy az eladhatóság miatt. A férfi poligámiát a szerző nem igazán jognak tartja, inkább megmagyarázza, hogy hogyan alakult ki. A provokatív mű voltaképpen egy esszé, amely azt írja le, hogyan alakították a nők úgy a civilizált társadalmakat, hogy az ő érdekeik érvényesüljenek, miközben fenntartják a nők kizsákmányolásának mítoszát. Bár a férfiak tudják, hogy ők személy szerint ugyan nem zsákmányolják ki a feleségüket, a média hatására (amely a többet olvasó és többet tévéző nők igényeit szolgálja ki, puszta üzleti okokból) feltételezik, hogy más férfiak viszont igen, így hát szükségesek mindazok a rendszabályok, amelyek féken tartják az erősebbik nemet.

Eleinte én is fenntartásokkal olvastam a könyvet, de egyre inkább egyet kellett értenem a szerzővel, hiszen a mondandója teljesen összhangban állt a saját tapasztalataimmal. Bár a szerző ezt ilyen formában nem fejti ki, írásából kiolvasható egy sajátos "női taktika" (amelyet az anyák tovább adnak a lányaiknak, a barátnők pedig megerősítenek).

Ennek a taktikának a lemeztelenített váza a következő:

1. Nézz ki magadnak egy olyan férfit, aki el tud tartani.

2. Vetesd el magad vele.

3. Csináltass vele gyereket.

4. Ösztönözd arra, hogy erejét nem kímélve dolgozzon a családért.

5. Amikor már kész a ház, válassz egy olyan férfit, aki jobb az ágyban.

6. Válj el a gondoskodó férjtől, vedd el tőle a házat és a gyereket, költözz hozzá ahhoz, aki jó az ágyban. (Akkor is, ha ő nem szereti a gyerekeidet. Ennek egy altípusa, hogy a gyereket hagyd a férjnél, hogy ne zavarhassa a szexuális élményt, de ez ritka, hiszen ez kockáztatná az egyéb javak birtoklásának lehetőségét.)

7. Ha ez a szerelmi kapcsolat megszakad, keress másikat, és szükség esetén tartsd el, akár a férj által fizetett tartásdíjból is.

Persze nem feltételezem, hogy minden nő ilyen hideg fejjel, számításból járja végig ezt az utat, és vannak boldog házasságok is. Legtöbbször a férj alkalmi (és felszínes) hűtlenkedése szolgáltatja az ürügyet a váláshoz, és el tudom képzelni, hogy a feleség (félreértve a hűtlenkedés motívumait) valóban nagy lelki megrázkódtatásként éli azt meg. De a taktika ereje (és társadalmi támogatottsága) akkora, hogy nehezen tudna "megbocsátani", a barátnők többnyire átlendítik a hezitálási szakaszon. (Néha az is előfordul, hogy a férjet valamelyik igaz barátnő kaparintja meg magának.) Ha a férj nem akarna válni, arra ott van a női hisztizés tucatnyi fortélya - a ki nem talált gondolatok és az elapadó romantika miatti duzzogástól a nyilvános megszégyenítésig.

A kérdés: milyen lehetne egy ezzel szemben alkalmazható "férfi taktika"? Én a fiúknak a következőket ajánlanám:

1. Heteroszexuális viszony helyett elégedj meg a maszturbálással. (Gondolatban a tiéd lehetnek a világ legszexisebb női, Selmeczi Gabriellától Cicciolináig.)

2. Ha mindenképpen élvezni akarod a partnerrel való szerelmeskedés érzelmi előnyeit, feltétlenül hasznáj gumióvszert hogy ne ejthesd teherbe az alkalmi (és főleg serdülő) partneredet.

3. Ne köss házasságot, hanem csak barátkozz a nökkel. Szeresd a nőket, tégy jót velük, anélkül, hogy beleesnél az általuk állított csapdába.

4. Ha valakivel tartós kapcsolatot akarsz, és már van valamilyen vagyonod, köss házasság előtti vagyonjogi megállapodást (hogy amid most van, azt már a feleség ne tudja elvenni váláskor). A legjobb igazából egy olyan polgárjogi szerződés megkötése lenne, amely teljes mértékben helyettesíti a házasságot, annak minden önként vállalt garanciájával, részletesen szabályozva, mi történjék, ha valamelyik fél fel akarja mondani a szerződést, és amely tisztáz minden jogot és kötelezettséget - már amennyire a kapcsolat alakulását előre lehet látni.

5. Ne csald meg a feleségedet. Ha mindenképpen szükséged van más nők jelenlétére, állj meg a flörtölésnél.

6. Ezzel szemben a feleségednek adj szabad kezet, engedélyezd a szexuális hűtlenséget. Bár a nők szeretik azt érezni, hogy "tisztességes asszonyok", kevésbé hagyják ott a gondoskodó férjet, ha mellette belevaló szeretőt is tarthatnak. (Itt két kockázat van: féltékeny lehet a szerető, valamint hogy ha ő csinál gyereket, akkor is a férj a "vélelmezett apa", ha mindenki tudja, hogy nem így van. Ezzel pedig ugyanott vagyunk, mint ha sajátunk az a gyerek.)

7. A házasságon belül se legyen gyereked - aki után válás esetén 25 évig tartásdíjat kellene fizetned. (Ha valaki belenyugszik abba, hogy élete végéig a jövedelme 50 százalékából éljen, akkor az ellenkező véglet is lehetséges: csinálj annyi gyereket, amennyivel még boldogulni tudsz, az már nem fog szegényebbé tenni. Ezt az utat azonban a világ túlnépesedésére való tekintettel nem igazán ajánlanám, és arra is ügyelni kell, hogy ha van gyereked, az az apjának tudjon tekinteni.)

8. Ha megházasodtál és gyereked is lett, igyekezz vele személyes viszonyt kialakítani, hogy a gyerek akkor is érezze, hogy van apja, ha az elvált feleség az apa ellen neveli vagy nem engedélyezi a láthatást. (Sok fiú felnőtté válásakor fedezi fel az apját, és nem ritkán őt választja, amikor már szabadon választhat.) Ha nagyon hiányzik a gyerek, válassz magadnak olyan hivatást, amelyikben kiélheted az apai ösztöneidet (legyél óvóbácsi, általános iskolai tanító, ifi csapat edzője, gyerekkönyvtáros, gyerektábor munkatársa, gyermekfelügyelő stb.).

9. Ha a feleség mindenképpen válni akar, ezt te még mindig megakadályozhatod. Éljetek külön, a részedről barátságban, de ne egyezz bele a válásba. Ha nincs válás, nincs tartásdíj, és így a gyerekedet is többször láthatod.

10. Ha mindez nem sikerül, nyugodj bele a sorsodba. Annyi más öröm van a világon, és közölük a boldog házasság csak az egyik.