A magyarság rétegei

 

Akik előszeretettel nyilatkoznak a magyar nép nevében, nem veszik figyelembe, hogy nem egyféle magyar van. Vannak először is a (németesen szólva) „kultúrmagyarok”, akik olvasták a legnagyobb költőinket, íróinkat, zeneszerzőinket, idézni tudnak Petőfitől, Vörösmartytól, Arany Jánostól, József Attilától,  el tudnak énekelni néhány  magyar népdalt, ismerik történelmünk néhány sorsfordító eseményét. A másik végletet az alja- vagy „bunkómagyarok” képviselik, ezek lenézik a többi népet, rasszista szólamokat skandálnak a focimeccseken, szétverik a metrószerelvényeket, gyűlölik a háborúk elől menekülőket és a szexuális kisebbség tagjait, esetlegesen arra is büszkék, hogy mi magyarok tartottunk ki a legtovább Hitler mellett – és hasonlók. A két véglet között vannak az ”átlagmagyarok”, akik csak dolgoznak, és fenntartják a demográfiai folyamatosságot, élik a maguk életét.

Érdemes lenne egyszer egy reprezentatív felmérést tartani (mondjuk, egy 10-20 ezres mintán, a soron következő népszámláláshoz kapcsolva), hogy meg lehessen állapítani, melyik réteg milyen súllyal van jelen. Hogy láthassuk szömtünkkel, kik vogymuk.