Menekült-övezetek

Korábban a szíriai polgárháború, az afrikai törzsi harcok, most a tálibok hatalomátvétele Afganisztánban. Milliók menekülnek a háborúk, a terror, és időnként a természeti katasztrófák elől is. Az egyes államok próbálják egymásra hárítani a felelősséget. Pedig a menekültválság globális probléma, amely globális megoldást igényel. Ha bármelyik országból jöhetnek menekültek, akkor olyan menekülttáborokban lehetne őket elhelyezni, amelyek a világ bármelyik részén lehetnek. A lényeg nem a jó hely, hanem a túlélés. Ez egyelőre nem valósul meg. A befogadó országok kegynek érzik a befogadást (és az utolsó percig berzenkednek ellene), a menekültek pedig olyan helyre szeretnének kerülni, ahol garantáltan jobb lesz az életük, vagy legalábbis változatlan formában folytathatják a régit. Ez azonban nem lehetséges.

A vallási szabályok betartása az egyik akadály. A magam részéről azt tartom természetesnek, hogy ha valakinek veszélyben forog az élete és segítséget kér, akkor ne ragaszkodjon foggal-körömmel a vallási előírásokhoz. Isten nyilván megbocsátja, ha a katolikus ilyen helyzetben nem böjtöl, a muzulmán nem tartja a Ramadánt vagy az izraelita  a nem kóser ételeket is elfogadja, amikor más nincs (gondolom, ez így volt a nácik előli bujkálás során is). A válság elmúltával, a régi környezetbe visszakerülve minden folytatódhat ugyanúgy, mint azelőtt.

Ha ezekben a táborokban csak a minimális létfeltételeket biztosítják nekik (higiénikus hálóhely, tápláló élelem, az alapvető gyógyszerek és tisztálkodási lehetőség), akkor feltehetően kevesebben akarnának eljönni a megszokott életkörülményeik közül. A táborban való kényszerű tartózkodás idejét viszont ki lehet használni az alapvető képzésre, némileg átnevelő tábori jelleggel. Például meg lehet értetni az iszlámhívőkkel, hogy más vallások is léteznek, és minden vallás egyformán jó és tiszteletreméltó, sőt, az ateisták is ugyanolyan jók. A lényeg a többi emberhez fűződő viszony. Hogy mennyire tisztelik és segítik egymást. Vannak, akiknek nincs szükségük tanulásra. Ők az Internet-kapcsolat révén „home office” módban végezhetnének munkát bármelyik külföldi cég vagy hivatal számára. (A fordítói munka talán a leginlább kézenfekvő. Az arab migránsokkal én is néha úgy értettem meg magamat, hogy felhívtam egy arabul jól beszélő barátomat, és a kezükbe nyomtam a mobilt.)

Mivel az ellátás alapszintű, biztosan lehet sok olyan helyet találni, ahol ilyen táborok létesíthetők. Akár egy pusztában vagy a sivatagban is - ahogy a katonák is tábort tudnak ütni a legkietlenebb helyeken is. A lényeg, hogy minden szükséges eszközt és anyagot oda lehessen szállítani. Ez pedig elsősorban logisztikai kérdés.

Az ENSZ a meglévő menekültügyi főbiztosság mellé létrehozhatna egy minden szükséges eszközzel ellátott igazgatóságot, és a tagállamok befizetéseiből gondoskodhatna az anyagi háttérről. Azok az országok, akik e célra rendelkezésre bocsátják területük egy részét, megfelelő anyagi támogatásban részesülhetnének. 

 

A kérdés az, hogy vannak-e olyan területek, ahol ilyen menekült-övezeteket létesíteni lehetne. Vannak. Legelőbb is ott van Szibéria. Óriási földterület, gyér lakossággal. Még Sztálin gulágjainak maradványai is megvannak, amelyeket ezúttal humanitárius célra lehetne hasznosítani. Az orosz gazdaság pedig nagyon is rászorulna a nemzetközi közösség anyagi támogatására.  Szibérián kívül számításba jöhetnének még: Alaszka, a kaliforniai Halálvölgy (ott ugyan biztosan sokba kerülhet biztosítani az életfeltételeket, de nem lehetetlen), továbbá Ausztrália, Mongólia, Észak-Afrika sivatagos területei. De egyes görög szigetek (például Leszbosz vagy Számosz) spontán módon is ilyenné alakulnak, ezeken a helyeken nincs másra szükség, mint a helyi lakosok érdekeinek tiszteletben tartására, a két csoport közötti konfliktusok megelőzésére, illetve a menekültek észszerű ellátásának megszervezésére. (Törökország eddig is nagy szerepet vállalt a szíriai menekültek elhelyezésében, és most ezt használja ütőkártyának az Európai Unióval folytatott alkudozásban. De az ott lévő menekültek ügye nem európai, hanem világméretű ügy.) Mindezt az ENSZ tagállamainak kellő mértékű pénzügyi és anyagi támogatásával lehet és kell megoldani. Aki nem fogad be, az fizet. Hol lenne Magyarország helye ebben a világméretű munkamegosztásban? Mivel nem engedjük be a menekülteket (ez az Orbán-kormány kinyilvánított álláspontja), akkor természetesen fizetnünk kell.

A menekültkérdés hosszú távú megoldása mindannyiunk érdeke. A Földet nem lehet megmenteni a teljes katasztrófától, ha a szerencsétleneket folyamatosan lelökdössük a mentőcsónakról. És az sem megoldás, ha a tengerből kimentettek azokat lökik a vízbe, akik felszedték őket.