Öregasszony öregembert keres

Nézem az ötvenen-hatvanon felüli hölgyeket a metrón.
Szinte kivétel nélkül mindegyik az erotikus vonzerejével
szeretne hatni. De az már nincs meg. Hogy is lenne?
Az öregedés elveszi mindazt az érzéki kisugárzásunkat,
ami valaha volt.

Nem tudjuk kivonni magunkat a külső hatások alól.
Az egyik a társadalmi szépségideál. Még a legcsúnyábbak
is tudják, hogy nem szépek. Járunk múzeumba, látjuk,
mit tartottak az egyes korokban szépnek. Aztán itt van
a reklám, az üde és szexis fiatal testekkel, arcokkal.
Hiába öregedtünk meg, nekünk is az ilyenek tetszenek
jobban.

Ha megöregedtünk, mit tehetünk?

Azt nagyon kevesen (a nagyon gazdagok) tehetik meg,
hogy pénzzel, vagyonnal, várható örökséggel magukhoz
kötik a fiatalokat és szépeket. Az öregemberekhez
öregasszonyok illenek, és fordítva. Ez a társadalmi
elvárás is.

Mi legyen a természetes nemi ösztönünkkel? Az az út
járhatatlan, hogy loholunk a kívánatos partner után,
beleszeretünk, majd szenvedünk, mert elhagy bennünket
egy gusztususabb példány kedvéért.

Az mindenképpen jó alap, ha van egy megbízható társunk,
akire támaszkodhatunk, aki kitart mellettünk jóban,
rosszban. A nemi igényeinket azonban nem biztos, hogy
teljesíteni képes.

Két lehetőséget tudok elképzelni.

Az egyik lehetőség: az erotikus fantázia kifejlesztése
és a maszturbálás. Ha behúnyjuk a szemünket, mindenféle
finom dolgot elképzelhetünk, gyönyörű partnerünk lehet,
és védekeznünk sem kell, a társadalmi elítéltetéstől
sem kell félnünk. (Ja, és ez a legolcsóbb.)

A másik lejhetőség, hogy eszközként kezeljük a másik
nem magukat kínáló egyedeit, arra használjuk őket, amire
valók. (Az eszközként kezelés persze nem zárja ki a
barátságot, az emberi kapcsolatot.) Ez feltehetőleg
pénzbe kerül, de erre lehet spórolni. A nagy hátrány:
az egészségi és érzelmi kockázat. Az érzelmi kockázaton
azt értem, hogy az érzéki kalandok miatt esetleg
elfordulhatunk a társunktól. Az is előfordulhat, hogy
az alkalmi szerető szeret belénk. (Ilyesmiről
főleg olyan tekintetben hallottam, hogy egy-egy fiatal
férfi féltékeny lett a férjre. De olyan is megesett
már, hogy egy tini lány vette túlságosan komolyan az
ősz hajú szeretőjét. A szívnek nehéz parancsolni, nem
mindig olyan hűvösen számító, mint gondoljuk.)

Én a magam részéről nem hiszek az öregkori szexben. Ha
van, csak megszokásból. Nagy fantázia kell hozzá, hogy
öreg partnerünk helyett egy fiatal nőt vagy férfit
képzeljünk a karjaink és lábaink közé. Egyszerűbbnek
tűnik belenyugodni, hogy tudatalattunkat is a társadalmi
szépségideál, illetve saját, fiatalabb korban kialakult
személyes ideálunk határozza meg.

Egy 75 éves finn férfitól hallottam: Azt nem bánom,
hogy én magam megöregedtem, de mit kezdjek a mellettem
fekvő 75 éves öregasszonnyal? Ugyanezt el tudom képzelni
az asszony szemszögéből is.

Megöregedhetünk, de nem veszíthetjük el a természetes
ízlésünket.


Escape Artist