Szeretet otthon

Aki megöregszik, előbb-utóbb egy szeretetotthonban köt ki.
El kell adnia a lakását, le kell mondania a nyugdíja
jelentős részéről, és általában még egy egyszeri beugrót
is kell fizetnie. Mit kap ezért cserébe? Ételt, mosást, takarítást,
orvosi segítséget. És többnyire nem is egy egész szobát, csak
egy ágyat - ki tudja, milyen szobatárssal. Miközben odakinn sokan
azt várják, mikor szabadul majd fel az az egy ágy is. Mivel
kifelé alig vezet út, a szeretetotthonokban sok a visszaélés,
de ezeket az áldozatok nem merik jelenteni (egy-két hozzátartozóban
van csak ehhez elegendő bátorság).

Van más megoldás!

Lakhatnánk a saját ingatlanunkban is, ami fölött mi magunk
rendelkezünk, és ami örökölhető is. Nincs szükség fizetett
ápolókra, hiszen mi segíteni tudnánk egymást.

Ehhez persze közel kell laknunk. De nem feltétlenül egy
otthonban, hanem példának okáért ugyanabban a panelházban.
(Azért mondok panelt, mert ott a legnagyobb a kényelem
foka, a gáz, a meleg és a fűtés magától érkezik, nem kell
begyújtani, hamuzni vagy a gázkonvektorral bajlódni. Ezek
társasházak, gondnokkal, közös képviselőkkel.)

Tehát egy panelház. Hogy melyik emeleten lakunk, az
másodlagos, hiszen a lifttel nemcsak a földszint és
a saját emeletünk között utazhatunk, hanem az egyik
emeletről a másikra is, anélkül látogathatjuk meg
egymást, hogy az utcára kimennénk, vagy akár csak
a lépcsőt kellene használnunk.

Hogyan tarthatjuk a kapcsolatot, hogyan hívhatjuk meg
a barátainkat, illetve jelenthetjük be a látogatási
szándékunkat? Mobilon, interneten, szobatelefonon. (Erre
- némi átalakítással - a jelenlegi kaputelefonok is
alkalmasak lehetnek.)

A következő elképzelésem van:

1. Elcseréljük a saját mostani lakásunkat, és összeköltözünk,
ugyanabba a panelházba.

2. Kidolgozunk egy ésszerű házirendet, amely garantálja, hogy
senki se zavarhassa meg a többiek nyugalmát.

3. Aki dokumentálhatóan megsérti ezt a közösen elfogadott
megállapodást, annak ki kell költöznie. A lakását azonban
csak olyan személynek adhatja el, akit a többiek befogadnak,
és aki betartja a házirendet.

4. Az elhunytak lakását ugyanilyen feltételekkel kaphatná
meg az örökös. Vagy részt vesz az együttműködésben, vagy
eladja a lakást - olyan valakinek, aki megfelel az eredeti
előírásoknak.

5. Az egészségügyi ellátásról is mi magunk gondoskodunk.
Mintha egy nagy család tagjai lennénk. Amikor a saját ápoló
tevékenységünk nem elég, kihívjuk az orvost, fizetjük az
ápolókat. Egy közös kasszából, az esetlegesen érintett
hozzátartozókkal együtt, ésszerűen megosztva a munkát és
a költségeket.

6. A bevásárlásról és az ételkészítésről is mi magunk
gondoskodunk. Vagy felváltva főzünk, vagy kiszállíttatjuk
az ételt. Vagy mi vásárolunk be, vagy házhoz szállíttatjuk a
nyersanyagokat. Aki akar, együttműködik, aki nem, az maga
oldja meg.

7. A közös elhelyezésből adódóan könnyű közös programokat
szervezni. Összejárhatunk beszélgetni, kártyázni, DVD-t
nézni, táncolni, és színház- vagy, hangversenybérletet
is közösen vásárolhatunk, kirándulásokat, utazásokat is
szervezhetünk, ha van rá érdeklődés.

A fent vázolt elképzelés a szeretetotthonok minden előnyét
nyújtani tudná, annak közismert hátrányai és a lélektelensége
nélkül. Egy épületben laknánk, de a saját tulajdonunkban,
kényelmesen és szabadon, kölcsönös szeretetben. Szeretetben.
Otthon.

Kinek lenne ehhez kedve? Ki tudna segíteni a jogi problémák
tisztázásában?

Addig kellene lebonyolítanunk az összeköltözést. amíg még
könnyen tudunk alkalmazkodni, ameddig el tudjuk viselni
a környezetváltozással együtt járó sokkot!