Ösztön-e a nemi ösztön?

A fajfenntartási ösztön az egyik alapvető ösztön. Ha
ez nem lenne, kipusztulnának a fajok, ez tehát nem
kérdés.

A kérdés az, hogy az emberi szexualitást mennyire a
fajfenntartó ösztön determinálja.

A serdülés időszakában buzogni kezdenek a nemi
hormonok, ilyenkor a fiúk és lányok keresik egymás
társaságát. Ha nem lenne civilizáció, ilyenkor vadul
egymásnak esnének. Igaz, hogy nem válogatás nélkül.
Nagyon is számít, hogy ki tetszik a másik nemből.
Igyekszünk arra, hogy vele kerüljünk össze. (Persze
ha nincs választási lehetőségünk, akkor elfogadjuk
azt is, aki éppen akad.)

A szocializáció folyamata igyekszik kordában tartani ezt
az ösztönt, előírja, hogy ki kivel, mikortól, milyen
feltételekkel és milyen körülmények között. Kötelező az
udvarlás, és a szülők véleménye is sokat nyom a latban.
A modern korban további korlátozást jelent, hogy egy
fiatal előbb tanuljon, és csak utána alapítson családot.
Biológiailag 15-16 évesen a legérettebb a nő az anyaságra,
de szociálisan csak 18-20 éves korától, és akkor is csak
úgy, ha anyagilag is gondoskodni tudnak a gyermekről.

Ez a hormonális aktivitás nem tart túl sokáig, a férfiaknál
30-35 éves korban már elenyésző. Akkor viszont miért
ragaszkodunk hozzá - életünk végéig?

Különösebb előtanulmányok nélkül úgy vélem: az ember
szexuális magatartását ezután már a megszokás, illetve
a megtanult örömszerzési vágy irányítja. Mint ahogy
nehezen lehet leszokni a dohányzásról (ami ösztönnek
igazán nem nevezhető), ugyanúgy rabjai maradunk a szexnek.
Tetszik, mint a csokoládé vagy a sör - ezért csináljuk.

Nem véletlen, hogy a szexuális kielégülés előtt fel kell
izgatnunk magunkat. A kielégülés az erre az izgatásra
bekövetkező megkönnyebbülés. Ugyanez volt a tubákolás
esetében. Irritálták az orrukat, majd jót tüsszentettek.
Ha nincs tubák, nincs tüsszentés.

Az öregséggel a szexuális kedv is csökken. 50-60 éven
felül már ez sem ízlik annyira. Különösen a férfiak számára
egyre nagyobb fáradsággal jár. Miért nem hagyják abba? A
megszokáson kívül valamiféle büszkeség, kivagyiság is
közrejátszhat ebben. Hogy akinek nem megy, az csökkent
értékű. Az impotencia tőlünk független egészségi állapot,
mégis sértésnek számít, ha valakit impotensnek neveznek.
(A nők kevésbé érzik meg az idő múlását, idősebb korban
is ugyanolyan jól esik, jól esne nekik a szex, csak már
kevesebben kívánják meg őket.) A túlzott szexualitású férfiak
között magasabb az erőszakos bűncselekményt elkövetők aránya.
De ez sem feltétlenül a hormonok miatt van: az alkoholisták és
a kábítószer-élvezők között is több a bűnöző. Aki megtanulta,
hogy mások kárára növelje a saját élvezetét, az akkor is erőszakos
marad, ha történetesen kiherélik. (Igaz, a kiheréltség ténye magában
is csökkentheti a magabiztosságot.)

Nem vonom kétségbe, hogy az aktív szexuális élet segíthet
fiatalnak maradni. Az öregkor több nyavalyáján is enyhíthet
a folytatólagos nemi élet, vagy legalább is a nemi hormonok
mesterséges bevitele. Ez azonban a természet szempontjából
már egy be nem tervezett ráadás, és semmilyen garancia nincs
arra, hogy a folytatólagos nemi aktivitásunknak bármiféle
társadalmi haszna is lenne.

Azok a férfiak és nők, akik régen abbahagyták (vagy el sem
kezdték) a nemi életet, szintén sokáig élhetnek. A pápák
többnyire magas kort érnek meg, és a 90 éves öregasszonyok
sem a szexnek köszönhetik hosszú életüket.

Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a szex nem
ösztön, hanem a fajfenntartási ösztönre kulturálisan ráépült
puszta szórakozás. Emberi találmány, amit lehet választani
és lehet nem választani, lehet folytatni és lehet abbahagyni,
attól függően, hogy mennyi örömet vagy mennyi gondot okoz.
Ha olyan ösztön lenne, mint az önfenntartási ösztön (a
táplálkozás, a pihenés), nem tudnánk lemondani róla.

A szexnek az emberi kapcsolatokban, a szeret fenntartásában
van jelentősége, de nem érdemes öncéllá tenni. A "szexi"
dolgok kultusza pedig már a marketing témakörébe tartozik.
A divatot nem csak a ruházatban vagy a hajviseletben lehet
befolyásolni, hanem a párválasztásban is. Egyes filmeknek
nagy szerepe lehet abban, hogy kit, milyen típusú férfit
vagy nőt tartunk szépnek. És minél erősebb ez a befolyásolás,
annál nehezebben vesszük észre a személyes értékeket - ami
pedig sokkal többet számít a hosszú távú együttélés során.

Escape Artist